Csordás Tibor

1932-2020

Iskolánk volt igazgatójára emlékezünk

Az elszakított Pozsonyban született. Magyar származása miatt a – sajnálatos módon ma is érvényben lévő – Benes-dekrétum értelmében kollektív bűnösnek nyilvánították a családot. Vagyonukat elkobozták. / A családnak egy kerékpárműhely biztosította a megélhetést. /

Először egy gyűjtőtáborba kényszerítették őket, majd 1947-ben kitoloncolták Magyarországra.

Pomázra kerültek, ahol letelepedtek.

A meghurcoltatás, megtöretés soha nem érződött viselkedésén. Az előzményekből csak annyit érzékelhettünk, hogy anyanyelvi szinten beszélt szlovákul, magyarul és németül.

Csordás Tibor 1976-tól matematika tanárként, gazdasági igazgató helyettesként, majd 1989-től igazgatóként dolgozott a Budakalászi Általános Iskolában nyugdíjazásáig.

Egy iskolában legfontosabb a kiegyensúlyozott, kiszámítható, derűs légkör. Tibor ezt meg tudta teremteni.

Mindig egyszerűen, lényegre törően, és igazságosan derítette föl a gyerekek vagy felnőttek közötti konfliktusokat. Megoldásai – jó matematikushoz illően - pontosak, mindenki számára elfogadhatóak voltak. Emellett a titka talán az volt, hogy a humor soha nem hagyta cserben.

Nem bonyolította túl a hangzatos pedagógiai elveket, tudta, hogy a nevelés nem ezektől, hanem a nyugodt, jókedvű, egészséges pedagógusoktól és gyerekektől lesz eredményes. Ezért is tartotta fontosnak a kirándulásokat, amiket gyakran vezetett gyerekeknek, felnőtteknek.

Turista szakkört indított, nyári táborokat szervezett, ahol a természet és a mozgás szeretetét mélyítette el a gyerekekben. Csehszlovákiai ígéretes kerékpárversenyzői pályafutását, amit a 2. világháború kettétört, így kamatoztatta a gyerekek javára.

Talán sokan nem tudják, hogy a budakalászi óvodában Tibor itt léte alatt szerették volna bevezetni a német nyelvtanulást. Mivel más kezdetben nemigen akadt, pár évig az óvodai csoportot tanította németre. Édesanyja osztrák származású lévén, ez is örömére szolgált.

Írhatnánk még, hogy mi mindent csinált. Mikor úgy hozta a sors, volt postás, önkéntes tűzoltó, 56-ban nemzetőr, később idegenvezető, megyei szakszervezeti bérfelelős, az Országos Nemzetiségi Önkormányzati Közgyűlésnek tagja, a Szent Cecília Kórus kiváló énekese.

Bármit csinált, mindenben érezhető volt embersége, életszeretete.

Emlékét megőrizzük, nyugodjék békében!

 

Andor Kati és Nagyné Martinusz Éva