Tisztelt Szülők, Pedagógusok!

Az elmúlt és jelen napok eseményei mindannyiunk számára egészen új, eddig nem tapasztalt helyzetet jelentenek. Mindenkinek jelentős stresszel kell szembenéznie, megbirkóznia. Az új helyzetben különböző érzelmeket élünk, élhetünk át /szorongás, félelem, düh, tehetetlenség stb./, melyekkel mindenki máshogyan próbál megküzdeni. A tartós stressz, illetve az, hogy nem tudjuk, meddig kell kitartani, meddig tart ez az egész, jelentősen megnehezíti/megnehezítheti megküzdésünket. A bezártság és a bizonytalanság okozhatnak konfliktusokat, felerősíthetik a már meglévőket önmagunkban, kapcsolatainkban. A bennünk lévő esetleges bizonytalanság, tanácstalanság ellenére felnőttként, szülőként továbbra is helyt kell állnunk, hiszen gyermekeink számára továbbra is mi jelentjük a biztonságot, az érzelmi támaszt. Ebben az időszakban a gyermekek még inkább az őket körülvevő felnőttekre /szülők, rokonok, oktatók/ támaszkodnak, tőlük várják a megnyugtatást, a stabilitást, annak megerősítését, hogy minden rendben lesz. Ez nem könnyű, ha mi magunk is bizonytalanok, zaklatottak vagyunk.