„…a magyar irodalomban a költészet egy igazi aranybánya”

Néhány év kihagyás után ismét eljutottam egy Halász Judit koncertre. Egészen másképp érintett meg, más füllel hallgattam, mint kisgyermekként. Meglepődtem, mert most is ugyanúgy elvarázsoltak a dalok, mint régen, de még több szépséget fedeztem fel az ismerős szövegekben. Ahogy végignéztem a közönségen, láttam, hogy meglepő módon több a felnőtt, mint a gyerek, és a felnőttek ugyanolyan őszintén élvezik az előadást, mint az első sorokban ugráló, táncoló gyerekeik.

Nagy vágyam teljesült most azzal, hogy itt lehetek és beszélgethetünk. Mindig úgy láttam Önt, hogy nagyon vidám a koncertjein, mosolyog a gyerekek között. Mintha mindig erre készült volna… Mit válaszolt gyerekként, ha megkérdezték: „Mi leszel, ha nagy leszel?”

Én 9 éves koromban határoztam el, hogy színész leszek. Ez a vágyam teljesült. Nem gondoltam soha, hogy gyerekeknek fogok énekelni, gyerekek előtt fogok fellépni. Akkor még egyáltalán nem foglalkoztattak a gyerekek. Felnőttként azonban emlékeztem a gyerekkoromra, hogy milyenek voltak azok a felnőttek, akikkel én szívesen voltam együtt, és milyenek voltak azok, akiknek legszívesebben rögtön hátat fordítottam volna.

Mi alapján választja ki a dalokat, amiket egy-egy alkalommal a koncerteken elénekel? Vannak kedvenc dalai?

Igen, vannak, de nem mindegyik feltétlenül a gyerekek kedvence. Azokat a dalokat, amelyeket a gyerekek otthon, este szeretnek hallgatni, mielőtt elalszanak vagy lefekszenek, nem énekelhetem el, mert a gyerekek netán-tán elszundítanának. Azokat a dalokat, amiket koncerten éneklek el, más szempontból választom ki, mint azokat, amelyeket CD-re. A koncerten nagyon kell ügyelnem a tematikára, hogy milyen témájú dalokat éneklek, és arra is, hogy akik a nézőtéren ülnek, melyik dalt szeretnék hallani. Azt szeretném, ha senki nem távozna úgy egy koncertről, hogy az ő kedvence kimaradt. Ezért szívesen veszem, ha valamilyen úton-módon értésemre adják, hogy mit szeretnének leginkább hallani. Legközelebbi találkozásunkkor biztos nem hagyom ki azt, amit a legtöbben szeretnének.

Ön is ír dalokat? Szöveget? Próbálkozott már ezekkel valamikor?

Nem. Nekem szerencsém volt, mert olyan szövegírókkal akadtam össze, társultam már az elején, az első lemeznél, mint Bródy János, akik nagyszerű dalokat írtak. Olyanokat, amikről én énekelni szerettem volna. Azonkívül azt vettem a fejembe, hogy magyar költők verseit éneklem a gyerekeknek, mert én egy irodalomkedvelő színész vagyok, aki azt szeretné, hogy ebben a verseknek igazán nem kedvező korban és világban a gyerekek nem felejtenék el, hogy a magyar irodalomban a költészet micsoda kincs. Egy igazi aranybánya! Nagyon kevesen vagyunk a világban, akik ismerik a magyar nyelvet. Olyan szépen és olyan jól, ahogy Petőfi Sándor vagy József Attila vagy Ady Endre megírták, nem tudja senki lefordítani más nyelvre. Nekünk pedig tudnunk kell, hogy a világirodalomban milyen nagy értéket képvisel a magyar költészet.

Mi alapján dönti el, hogy miről fog szólni az új lemez? Készül most új CD?

 Most mást tervezek, de még sehol sem tartok vele. Ezért mondom, csak tervezem. Animációs filmet vagy másfajta klipet szeretnék készíteni a régi kedvenc dalokból. Olyan dalokból, amikből nem született DVD, nem készült felvétel. Egy könyvbe szeretnék szerkeszteni 6-8-10 ilyen dalt. Ebben a versek szövegei jelennének meg és néhány sor a kottából is.

Úgy tudom, hogy szereti a klasszikus zenét, sőt a gyerekekkel is igyekezett megszerettetni a Mesés zenék, zenés mesék sorozatban. Én is tanulok zenét, évek óta zongorázom. Játszik valamilyen hangszeren?

Sajnos nem. Én is évekig zongoráztam, de nem mondhatom el, hogy játszom, zongorázni tudok. Azért valami a fejembe ment abban az időben, amikor tanultam. Azt sajnálom a legjobban, hogy abbahagytam, más kezdett el érdekelni, ezért nem voltam elég szorgalmas. Most bezzeg néha úgy érzem, hogy hiányzik.

Az iskolában szerette meg a verseket, a zenét, vagy volt a családjában valaki, aki erre nevelte?

Az iskolában szerettem meg, de az Anyukám is verskedvelő ember volt. Szerencsém volt, mert első osztályos voltam, amikor a tanító nénim az év végi ünnepélyre rám osztott egy verset. Nem is akármit! József Attila Mama című versét. Olyan sikeres voltam vele, hogy attól kezdve én lettem az osztály, majd az iskola versmondója. Rengeteg verset olvastam és sokkal többet tanultam, mint zenét. Úgyhogy én a versekben otthonosabban mozgok, mint a zenében.

Én nagyon szeretek a nagymamáimmal lenni. A színházi szerepek, fellépések mellett jut azért ideje, hogy nagymama legyen? Van kedves és közös tevékenysége az unokáival?

Nekem csupa fiú unokám van. Sajnos és hála Istennek. Nálunk nincsenek kislányok. Sőt, a fiam is fiam, tehát ő is fiú. Nagyon szeretnék egyszer egy kislánnyal is összekerülni, de most már egyre fogy a remény. Természetesen vannak közös játékaink, tevékenységeink, de most már nőnek a gyerekek. A középső unokám annyi idős, mint te vagy. Van egy másfél évvel fiatalabb, és van egy másfél évvel idősebb is. (Egy 13 éves, egy 12 lesz áprilisban, a harmadik pedig 10 lesz januárban.) Ők fiúk és az érdeklődésük inkább az informatika felé hajtja őket. Ebben pedig én nem nagyon vagyok jártas. Tetszene, ha meghatározott rövid időt fordítanának rá, de mindig többet és többet szeretnének. Ez a közös játékunkat egy kicsit hátráltatja, de azért eleget szoktunk együtt játszani, kirándulni, utazgatni is.

Mi az, amit a mai gyerekeknek, az unokáinak és nekem szívesen elmondana, megtanítana még?

Hú, az sok minden lenne! Azt el nem tudom mondani most neked. A legfontosabb talán az, hogy ne felejtsd: amit tudsz, azt nem veheti el tőled senki! És hogy tanulni, tudom, nem olyan könnyű, de tudni nagyon jó. És azt is tudom, hogy a gyerekkorban legszebb azért a játék. Ezt ne felejtsd el akkor sem, ha majd felnőtt leszel! Sok mindent megtanítanék, elmondanék még nektek, hogyha ez érdekelne benneteket. Ezt majd végiggondolom, megpróbálom sorrendbe tenni őket, és ha egyszer találkozunk, elmondom neked.

Bízom benne, hogy egyszer újra megvalósul ez a beszélgetés.

Nagy Zsófia Fanni

6.c