Huszár a javából

Májusban a Nemzeti Lovas Színház János vitéz című előadását néztük meg. A darabban Mohácsi Márk játszotta az egyik huszárt, akit a társulat tagjai a tavalyi év színészének választottak.

 

Hogyan döntötted el, hogy színészkedni fogsz?

Körülbelül 7 éves lehettem, amikor a szüleimmel és a nagyszüleimmel elmentünk a Budapesti Operettszínházba, ahol a Mozart című musicalt néztük meg. Ekkor Mészáros Árpád Zsolt, Dolhai Attila, Bereczki Zoltán és Szabó P. Szilveszter nagy kedvencem lett. Azután, rá körülbelül 2 hétre megnéztük a Rómeó és Júliát. Arról már úgy jöttem ki, hogy mondtam anyukámnak, a szüleimnek, hogy én szerintem színész szeretnék lenni. Ezt így mondtam, hogy szerintem, mert nem tudtam, hogy mi kell ehhez a pályához, de azt tudtam, hogy valószínűleg, én ebben fogom megtalálni a boldogságomat. Három hét telt el, amikor anyukám hazajött, hogy van egy jegy a Padlás című musicalre, amit a Szigetszentmiklósi Sziget Színház játszik Pintér Tibor főszereplésével. Arra elmentünk, az előadás után beszélgettünk a színészekkel, akik azt mondták, hogy van ott egy Musical Stúdió nézzem meg. Elmentem, beiratkoztam oda még abban az évben, majd a 4 évet kijártam, kisebb-nagyobb szerepeim lettek. Rá öt évre elkezdtem lovagolni. Megalakult a Nemzeti Lovas Színház, először Komáromban, de onnan eljöttünk, és utána megalakult 5 vagy 6 éve a Nemzeti Lovas Színház. Azóta vagyok itt.

Miért éppen a Nemzeti Lovas Színházat választottad?

Először én csak színész szerettem volna lenni, csak idekerültem Pintér Tibor, a Nemzeti Lovas Színház igazgatójának keze alá, és mivel mi ebben látjuk a jövőt - és szerintem nagyon nagy jövője van a színháznak -, ezért úgy döntöttem, hogy megtanulok lovagolni. Így lettem lovas színész.

Hány éve tanulsz lovagolni?

Immáron 7 éve lovaglok.

Prózai darabokban is el tudod magad képzelni?

Prózai darabokban kevésbé. Játszottam prózai darabokat is, de inkább musicalszínésznek tartom magam.

És miért?

A musicalszínészet az énekes és a táncoló színművészt foglalja össze. Énekelni már egészen óvodás korom óta énekeltem, már a bölcsődében. Ha egy anyák napi műsor volt, akkor ott biztos, hogy Mohácsi Márk énekelt. Általános iskolában - elsőtől egészen nyolcadikig - megnyertem az összes létező népdaléneklési versenyt, Budapest bajnok is vagyok, és így választottam a színészetet. Ha már énekeltem, színész akartam lenni, akkor ennek az egyvelegét választottam. Musicalénekes, utána lovas is lettem, és annak meg már végképp az az egyvelege, hogy lovas színész…

Már kiskorodban szerepeket kaptál a Budapesti Operettszínházban.

Igen, ott döntöttem el, hogy én színész leszek, és ahogy Bereczki Zolit, Dolhai Attilát láthattam a színpadon, az nekem nagyon jó volt. Rá körülbelül 3 évre volt egy casting a Kis Rudolfra (Elizabeth című musical), és a Szépség és a szörnyeteg Csorbi szerepére. Elmentünk a castingra, ahol körülbelül 200 gyerek volt. Amikor egyenként mentek be az emberek - egy ember bent volt fél óráig is -, akkor azt gondoltam, hogy én hazamegyek. Anyukámnak mondtam, hogy menjünk, mert én ezt nem fogom végigvárni, nincs kedvem hozzá. Amikor a lépcsőn leértünk, akkor mondták be a nevemet. Bementem, hogy hát… próbáljuk meg, bár nem fűztem hozzá sok reményt. Énekeltem, táncoltam, majd visszahívtak egy második rostára, egy második castingra, utána egy harmadikra, ahol már csak 4 gyerek volt. Végül felhívtak, hogy megkaptam a szerepet. Két gyerek kapta meg a kétszázból: egyik Czető Ádám volt, a szinkronszínész, mai napig is az, a másik pedig én lehettem. Azokkal a nagy emberekkel játszottam egy színpadon, akiket addig én csak, mint néző példaképként láttam a színházban. A mai napig Bereczki Zoli a példaképem. Az, hogy három éven keresztül játszhattam velük egy színpadon, fenomenális volt.

Miért jöttél el onnan?

Kinőttem a gyerekszerepeimet, és most nem akarok csúnyán fogalmazni, de a mai Operettszínház sajnos nem az, ami régen volt. Már nem annyira fog meg az Operettszínház varázsa, mint régen.

Mik a terveid a jövőre nézve?

A Nemzeti Lovas Színháznak nehéz dolga van azzal kapcsolatban, hogy a lovas réteg nagyon nagy. A díjlovaglás szakág, a díjugratás a military. Mi inkább a díjlovaglás felé hajlunk. A Nemzeti Lovas Színház tekinthető az idomító lovaglás és az esztétikai kérdések egyvelegének, hogy szépen üljön a lovon az ember, hogy jól menjen alatta a ló, hogy a lovasával együttműködjön... Ez azért nagyon nehéz nekünk, mert egy show-ban erre annyira nem tudunk figyelni éneklés közben. Nagyon sokan megvetnek minket a lovasok, hogy ezt szerintük nem így kellene, szerintük úgy kellene... Ami a lényeg, hogy Magyarország legjobb lovasától tanulunk, Dallos Gyula mesteredzőtől. Ő egyedüli mesteredző Magyarországon, egyedüli olyan ember hazánkban, aki a világ élvonalában volt ott, mint magyar. A lovassport tekintetében Los Angeles Nagydíj győztes és még számtalan példát tudnék rá mondani. Tehát nekünk azért nagyon nehéz, mert meg kell állni a helyünket úgy, mint a lovas szakirodalomban elvárják, úgy, mint a lovasok, és meg kell állnunk a helyünket, mint színészek és énekesek. A terv az, hogy jó lovas legyek, még jobb énekes és színész. Mint minden színésznek, nekem is az, hogy ismertséget szerezzek valahol. Nagyobb ismertséget, hogy mindenki tudja azt, kik ezek az emberek a Nemzeti Lovas Színházban, akik itt állnak a színpadon.

Szerinted hol helyezkedik el a szakmán belül ez a műfaj? Hogyan viszonyulnak hozzá mások? Van, aki elfogadja, van, aki kevésbé.

Igen, ez az, ami nehéz. A lovasok sem nagyon fogadják el, hogy mi lovasok vagyunk, és a ló miatt a színésztársadalom sem akarja elfogadni, hogy mi színészek vagyunk. Pedig ugyanaz, csak míg egy színpadon a csata arról szól, hogy a táncosok verekszenek, harcolnak egymással, itt egy csata arról szól, mint a filmekben. Itt, ha kell, tényleg 30 ló vágtázik egymással szemben, 30 ló csatázik. Igen, ezért nehéz. A lovasok is nehezen képzelik el, hogy ez igenis ugyanolyan lovaglás, mint amit ők csinálnak, csak egy picit emelkedettebb, mert ez egy színház, itt több kell, mint egy egyszerű lovaglásban, és a színészek is azt hiszik, hogy ,,ők csak lovasok, ők nem színészek”. Holott ugyanolyan színészek vagyunk, nekem is van beszédtechnika órám, énekórákra járunk, fejlesztjük a lovaglásunkat. A Sziget Színház és a Nemzeti Lovas Színház egy fúzióban működik együtt. A Sziget Színház azt jelenti a mi olvasatunkban, hogy azok a darabok, amik nem lovasok. Mi ugyanúgy játszunk színpadon is, és járjuk az országot a színpadi darabjainkkal, mint a Nemzeti Lovas Színház. Egyik héten van egy színpadi előadásunk, teszem azt egy Hair, a másik héten pedig egy Rúzsa Sándorunk, ahol 30 lóval közlekedünk a színpadon.

A közönség szempontjából milyen az elfogadottság?

A közönség szempontjából szerintem nagyon pozitív. Szakmai emberek egyáltalán nem néznek minket, de mi nem is azért vagyunk. Tehát én úgy gondolom, hogy a lovas színház nem a szakmának szól, nem a szakmai embereknek. Ha ide beül egy díjlovas, akkor ő már rögtön talál hibát, holott ez nem erről szól. Ez a színház varázsáról szól. Ha jól megfogalmazom ez egy 4D-s mozi. Beül az ember, és igenis homokot kap a fejére egy csata esetében - nem is keveset-, látja azt, ha elesik egy ló, akkor az elesik, érzi maga alatt a 30 ló dübörgését, ahogy vágtáznak. Ez nem egy egyszerű dolog, én úgy gondolom. Ez nem a szakmának, a nézőknek szól, akik szeretik a színházat. Ez egy extrém színház, úgy mondanám inkább.

Választanál mást?

Most úgy érzem, hogy nem. Annyira szerelmese lettem a lovaglásnak, ami egyébként nem annak indult. Én nem azért kezdtem el lovagolni, hogy hú, én most lovas akarok lenni. Természetesen szeretem a lovakat, de de ez csupán a színház szeretete miatt van. Én azt mondtam, ha Petőfi Sándort játszom majd –,, amit egyébként már eljátszottam hál’ Istennek”, és az Egy gondolat bánt engemet  megzenésített verset éneklem, akkor azt nem tudom máshogy elképzelni, mint egy szürke ló hátán, ami vágtázik. Az, hogy „Holttestemen át fújó paripák száguldjanak a kivívott diadalra”, ezt én nem tudtam elképzelni csak úgy, hogy éneklek egy száguldó paripa hátán. Most nem választanék mást, ennek a szerelmese lettem.

Pintér Tibor azt mondta, hogy átadja a fiatalabb generációnak a főszerepeket.

Igen, nyilatkozott ilyet. Az az igazság, hogy nagyon örülök is neki, meg nem is, hiszen úgy vagyok vele, hogy ezt a műfajt és színházat, Nemzeti Lovas Színház és lovas színészet, maximálisan a Pintér Tibor nevéhez köthetjük, hiszen ő volt az, aki megalapította ezt a műfajt. Ezzel sokan próbálkoznak, biztos azok is jók, de ennyit nem fektetnek bele, mint mi, és ez az eredmény kizárólag a munkával jön meg. Aki nem veszi a fáradtságot és a rengeteg pénzt – mert ebben rengeteg pénz van, edzés, énekóra-, annak ez nagyon nehéz lesz csinálni. Egy vágtató ló hátán iszonyat nehéz énekelni. Mivel ezt a Pintér Tibor hozta létre, ezért én úgy gondolom, hogy ezt Magyarországon ő tudja a legjobban. A második legjobban meg mi, akiket ő tanít erre. Nagyon örülök annak, amit nyilatkozott, hogy átadja a szerepeket és az én nevem is ott van ebben a cikkben. Azért Pintér Tibor nélkül ez nem lenne még olyan... Ez még nem állná meg a helyét nélküle. A személyisége és varázsa, az a lovas és színész tudás, ami neki van, még kell hozzá. Mi egy nagyon jó csapata vagyunk. Ő ugyanúgy meg lenne szorulva nélkülünk, de így a kettőnk fúziójából nagyon jó dolgokat hozunk létre. Tehát az, hogy ő kiválik, nyilván még egy erős túlzás. Viszont már igen, kapok nagy szerepeket, hála a jó Istennek.

Van olyan szerep, ami eddig a szívedhez legközelebb állt?

Amit eljátszottam és a szívemhez nagyon közel áll az a János vitéz. Nagyon szeretem. Sokan bele sem gondolunk, hogy mi történik. Szerintem az iskolában sem mondják el. Nekem sem mondták el, hogy mi történik magában a darabban János vitézzel. Sokan nem is tudják, hogy János vitéz meghal a végén. Annyi magyar hősünk van, én annyira örülnék, ha azokat játszanák többet minden színházban. A szerepálmom a Rómeó és Júliából a Mercutio, amit nagyon szeretnék eljátszani. Ezt egyszer Bereczki Zolival láttam. Az nagyon megtetszett. Ahogy az a fiú énekel, táncol, és ahogy színészkedik, az szerintem fenomenális. Nekem az az irány, ha én jó színész szeretnék lenni. Nekem ő a jó színész. Kinek mi, ki… Nyilván, ha egy versről van szó, akkor nekem Latinovits Zoltán az, aki jól mond verset. Itt azonban nem versről van szó, hanem színészetről, musicalről, márpedig abban szerintem jelen pillanatban Bereczki Zoltán a legjobb.

Melyik szerepeddel tudsz legjobban azonosulni?

A János vitézzel. Az az igazság, hogy én egy érzékeny embernek tartom magam. Az is vagyok, de ha kell, akkor fegyelmezett is. János vitéz, mert ő nem felejti el, hogy mi volt előtte... Az egyik pillanatban huszár, majd kap egy olyan hírt, hogy Iluska meghalt, a másik pillanatban pedig egy érzékeny férfi, aki térdre tud rogyni és sírni. Én is ilyen vagyok, úgy gondolom. Ha van valami olyan az életemben, akkor érzékeny vagyok, de ha kell, akkor huszár vagyok. A Nemzeti Lovas Színház élete úgy gondolom, olyan, mint egy huszár élete.

A színházból melyik a kedvenc lovad?

A színházban most kettő van, Tornádó, ő egy fríz mén Hollandiából, és Cortez, aki most inkább a kedvencem, az én lovam, ő pedig Spanyolországból érkezett, Barcelonából hozott andalúz mén. Őt azért szeretem nagyon, mert sok mindenre én tanítottam meg, és a szerepeim zöme sok vágtából áll, egy főszerep, és az andalúz lovak jobban tudnak vágtázni, mint a fríz lovak, többet bírnak.

A lovakat te is képzed?

Így van, naponta. A Nemzeti Lovas Színháznak jelen pillanatban 13 lova van és négy olyan ember dolgozik a lovakkal, akik a díjlovas szakágban már tanultak. Nem vagyunk jó lovasok, mi szeretünk lovagolni, de Dallos Gyula is ezt mondja, hogy ő szeret lovagolni.  Négy ember van, aki képzi ezeket a lovakat Dallos Gyula segítségével: Fáy Péter, ő Dallos Gyula bácsi egyik legjobb tanítványa, ő egy belovagló; Pápai Kíra, ő ugyanúgy nagyon sok edzésen vesz részt Dallos Gyula bácsival, egyébként ő a Nemzeti Lovas Színház primadonnája; Pintér Tibor, a Nemzeti Lovas Színház igazgatója és én. Tehát így négyen trenírozzuk ezeket a lovakat. Nincs olyan nap, hogy a lovak ne menjenek. Mi úgy tudunk művészkedni a lovon, ha már nem kell a lóra figyelni, márpedig az csak akkor van, ha a ló, mire eljutunk az előadásra, csettintésre bármit megcsinál.

Mennyi időt vesz igénybe egy ló betanítása?

Az andalúz lovak, szerintem különböznek a többi lótól. Egyrészt „show-lovak”, arra is tenyésztik őket. Spanyolországban a bikaviadalokon, rengeteg lovasbemutatón szerepelnek. Erre vannak tenyésztve, nagyon hamar megtanulják, mit kell csinálni. Cortezen, akivel én 4 hónapja dolgozom, korábban még ember nem ült rajta. Attól nehéz a lovas színház, hogy itt tűz van, fények vannak, zene van. A lovakat ki kell képezni ezek elfogadására.

A kiképzésüket, azt honnan tanultad?

Dallos Gyula mesteredzővel képezzük a lovakat minden héten.

Tanítasz az akadémián. Ott mit csináltok? Miről szól ez?

Több vonalon megy az akadémiai oktatás. Azt szeretnénk, ha kijönne az új generáció, ha a gyerekek egyből elkezdenék az egészet, a lovaglást is. Nagyon nehéz annak, ha valaki színész lesz és csak utána lesz lovas ember, majd abból lovas színész - én már csak tudom, mert nagyon sokat tanultam lovagolni, heti ötször ülök lovon négy órákat naponta. Ahhoz, hogy egy gyerek úgy kerüljön ki innen, úgy nőjön fel, hogy ő lovas színész képzést kapott, ehhez rögtön meg kell szólítani, nyerni őket. Muszáj, hogy legyen lovas-, színész-, énekóra és „lovas-színész-óra”. Itt az akadémián reggel 9-től 10-ig Vincze Leventével, a Nemzeti Lovas Színház néptáncművészével kezdenek a gyerekek. Tíztől délig van nekik egy díjlovas edzés, ami nagyon fontos (ülésjavítás, a ló elengedtetése). Déltől jövök én vagy Tibor a színészmesterség órával, mi egybevesszük az egészet, felültetjük a gyerekeket a lóhátra, s közben énekelnek, színészkednek, verset mondanak. A versmondás az egyik legfontosabb eleme a színészetnek, szerintem. Ezt Tibor szokta mondani, s nagyon igaza van. Sok mindenre ő tanított, erre is. Ha valaki jól mond verset, az már fél siker. Ha verset jól tud mondani, az már garancia arra, hogy szépen beszél, garancia arra, hogy van füle - mert a versmondás nem csak annyi, hogy elmondom a verset -, és garancia arra, hogy jó a szövegtanulása. Ennyire egyszerű. Az akadémián én tanítok verset a gyerekeknek, illetve nem én tanítom, hanem kiadom, melyik verset kell megtanulniuk. A legjobb vers a gyerekeknek tanulás szempontjából A walesi bárdok, mert abban több hangot kell megszólaltatni. Van a három bárd, a király, a mesélő, a végén a beszóló, aki mondja, hogy a „király nem alhatik”, tehát színészkedniük is kell. Úgyhogy én az akadémián lovas színészetet tanítok, lovas színész mesterséget, de ez inkább színészmesterség és ehhez jönnek a lovak.

Mesélnél a Musical Stúdióról is?

Én a Musical Stúdióban nem tanítok, de 4 évig jártam oda, és közben kaptam kisebb-nagyobb szerepeket. Az első szerepem a József és a színes szélesvásznú álomkabát című musicalben Benjamin volt, a legkisebb testvéré. Ez volt az első komoly próbafolyamatom. Közben játszottam az Operettszínházban is.

Jelenleg is folyik a Sziget Színház Musical Stúdiójában az oktatás?

Igen. A Musical Stúdió jelen pillanatban is megy. Szombatonként jelenleg két szálon fut a színházunk. Kilenctől Szigetszentmiklóson a Szigetszentmiklósi Sziget Színház Musical Stúdiója, itt a Kincsem Parkban pedig a Nemzeti Lovas Színház Akadémiája működik. Azok a gyerekek, akik csak színészek szeretnének lenni, mert annyira nem érdekli őket a lovasok élete, azok oda járnak. Ott van lehetőségük színpadon színészkedni. Akiket viszont érdekel mindkettő, ők itt találják meg a boldogságukat a Nemzeti Lovas Színház Akadémián.

Itt a nyár, indul a turnétok. Hol léptek fel?

Ettől a héttől elindul a nyári turné, vannak lekötött helyszíneink: Bugac, Diósgyőr, Bikal, Mórahalom, Tüskevár, Sümeg, ahová minden héten megyünk. Bikalra is minden héten megyünk júliustól, ott a Rúzsa Sándort fogjuk előadni. Mórahalmon lesz a Csárdás királynő, a Mágnás Miska, a Fekete álarcos lovas. Bemutatásra kerül az új musicalünk a Kincsem, amiben én vagyok a zsoké. Nem állunk meg egészen szeptember elsejéig.

Melyik ló lesz Kincsem?

Új ló lesz, őt még nem is láttam, nem is ismerem. A Kincsem értelemszerűen leginkább a száguldásról fog szólni. Egy olyan sárga lovat kell keresnünk, mint Kincsem volt. Abban nem tudok sajnos sem Tornádón, sem Cortezen ülni, mert ők díjlovak és nem versenylovak. Itt a versenyzésé lesz a főszerep.

Határon túl is felléptek?

Igen, megyünk Erdélybe is. Júliusban a Honfoglalás című musicalt fogjuk előadni ott. Abban Ond vezért fogom alakítani.

Varga Izabella