Kirándulás Szerbiába

A Kalász Suli minden 7.-es tanulója izgatottan várta május első hétfőjét.

Sajnos szakadó esőre ébredtünk, de sebaj, hiszen irány Szerbia: Ada, Mohol!

Már a tavalyi tanévben tudtuk, idén a Határtalanul program keretében eljuthatunk külföldre, olyan területre, ahol ma is élnek magyarok, igaz, már kisebbségben. Erről sokat mesélt kísérőnk, idegenvezetőnk: Vali néni, aki három napon át kalauzolt bennünket.

A határ átlépése után hamarosan megérkeztünk Zentára. A Városháza kiállításán megismerhettük a zentai csata történetét, a több mint 300 lépcső megmászása után pedig a toronyból gyönyörködhettünk a kilátásban. (Addigra szerencsére elállt az eső!)

Ezután a testvériskolánkba mentünk, Moholra. Itt nagy szeretettel, finom teával és szendvicsekkel fogadtak minket. Irigykedve bámultuk az iskola hatalmas, lelátós, galériás sportcsarnokát, ahol foci- és röplabdameccseket játszottunk a helyi diákokkal. Mi tagadás, ők voltak a jobbak!

Megnéztük a katolikus templomot, majd irány a szállás: Ada. Kényelmes, fűtött szobáink voltak, ez jól is esett a májusi télben!

Másnap reggeli után Szabadkára buszoztunk. Itt is megnéztük a csodálatos fafaragásos, díszesre festett Városházát és a nemrég felújított Zsinagógát, majd szabadon nézelődhettünk, vásárolgathattunk a városban. A délutánt a Palicsi-tó mellett töltöttük volna, de sajnos ez a program a korábbi sok eső miatt elmaradt.

A visszafelé úton két helyen is koszorúztunk: Szarvas Gábor nyelvész szobránál és Damjanich tábornok emlékplakettjénél.

Harmadik nap végre napsütésre ébredtünk. Ezen a délelőttön volt a legérdekesebb programunk. Vali néni elvitt minket egy különleges helyre, amely leginkább a Csodák Palotájához hasonlított. Itt sok-sok játékot, fizikai kísérletet próbálhattunk ki. Nagyon élvezte mindenki!

Innen egy szerb-magyar temetőbe mentünk, ahol megkoszorúztuk a Délvidék egyetlen magyar történelmi emlékművét.

Finom és bőséges ebédet kaptunk, majd kissé lógó orral felültünk a buszba. Mindenki maradt volna még!

Fáradtan, de sok-sok élménnyel gazdagodva este fél 9-kor érkeztünk haza.

Tartalmas, érdekes programokon vettünk részt, a szálláshelyen pedig szabadon játszhattunk a szobáinkban, a kertben, a pályán. Még a baseballozást is kipróbálhattuk, vagy meccset nézhettünk.

Áztunk, fáztunk, de nagyon jól éreztük magunkat! Szívesen visszamennénk!